4.fejezet Problémák?!

A tetkó szalonból kisétálva eszembe jutott Mich, fel kell hívnom.El kell mondanom neki hogy Joshal fogok randizni,evvel nincs is baj, a baj azzal van hogy ezt anyának is el kell mondanom, kíváncsi vagyok a véleményére.
Ahogy hazaértem az volt az első hogy leültem a fotelbe a vezetékes telefon mellé, és elgondolkoztam azon hogy mit is fogok mondani. Talán azt hogy 'szia. El kell mondanom valamit,találkozni fogok Joshal tudod avval a focistával, aaa suli legnépszerűbb pasijával.Emlékszel rá?
De ez hülyén hangzott a számból, szóval inkább passzoltam.
Felemeltem a telefont és tárcsáztam.
-Halló.-Jessi szólt bele, avval a mézédes hangjával.
-Szia Jessi, C vagyok. Mich ott van?
-Ohh szia, Mich randin van Stefanival, a szomszéd házból.
-Igen? Hát jó.Akkor mindegy.-és kinyomtam.
Nem is az fájt hogy mással van hanem az hogy én szólni akartam neki hogy mással találkozok, de ő nem szóval akkor ennek vége.
-ANYAAAAAAAAAAAA-ordibáltam neki a nappaliból.
-Épp festek, gyere be és mond.
Anya 7éve  kezdet el festeni, azóta imádja és elég jól csinálja, külön szobája is van,hogy ott festegethessen.
-Anya, Mich és én végeztünk,és vasárnap találkozok egy másik sráccal  Joshal, csak ennyit akartam.
-Ki az a Josh?
-Ömmm nem ismered , a sulinkba jár.Na de most megyek mert csomó házim van.
-Oké,puszi kicsim.
Igazából nemvolt házim de ideje volt lefertőtleníteni  a tetkóm....
A vonalas telefon hirtelen megcsörrent.Futottam hogy feltudjam venni.
-FELVESZEM ÉN.

-Szia, C. Képzeld el hogy  Kristi, tudod a ponpon csapat kapitánya, na ő mesélte hogy Josh elmondta mindenkinek hogy vasárnap megy érted, este hétre, és hogy már várja.
-Micsoda? Elmondta mindenkinek?De miért?
-Büszkélkedik veled.
-De miért?Mintha olyan jó csaj lennék..Jézusom..

A hét lassan eltelt...Itt volt a vasárnap a nyakamon.
-Na szoval  hányra jön érted ez a Josh gyerek, és hova mentek?
-Anya harmadjára mondom hogy 7-re és nem tudom, és nemfog bejönni.
-Cyle Hools. Ne beszélj velem ilyen hangnembe.
-De anya én normálisan beszélek veled.Na mindegy bocsi de készülődnöm kell.
Anya utálta ha randizni megyek, Michet ismerte mert Jessi és anya barátnők..de most Josh miatt ideges volt.
Csöngettek.
-Kinyitom!-ordibáltam anyának, aki a tv előtt ült és nem érdekelte amit mondok.
-Szia Josh.
-Szia C.-és rám mosolygot.Josh mosolygós srác volt, mindig ott volt egy kis mosoly az arcán.Máris imádtam.
Beszálltunk az autóba és a part fele vettük az irányt.
-Sétálni fogunk a parton?
-Aham. Vagy csináljunk mást?
-Nem dehogy, ez tetszik.
Leértünk a partra és leültünk a homokba, csodálatos volt, meséltem neki  Michről, meghallgatott és elmondta a véleményét.
Kb. éjfél 1 óra körül lehetett amikor úgy gondoltuk hogy ideje indulni.
-Szerinted anyám nagyon kinyír?
-Remélem nem mert még látni szeretnélek
-Én is téged.
Kiszálltunk a kocsiból és felkísért a teraszunkra.
-Kapok  jóéjtpuszit?
Nem várta meg míg válaszolok, odahúzott magához és megcsókolt.
-Most bemegyek. Reggel hívsz?-kérdeztem miközben az arcát fürkésztem.
-Persze.-és beszállt az autóba, integettem neki amíg a sarokhoz nem ért, majd bementem a házba.
Benéztem anya szobájába,aludt szóval megúsztam.Már indultam is a szobámba amikor, anya hangját halottam.
-Samuel, te vagy az?
Megfordultam és láttam hogy kikukucskál a szobájából.
-Nem anya,Cyle vagyok.
-Az hittem hogy a bátyád ért haza,mindegy , reggel megbeszéljük ezt az egészet, jó éjt.
Beértem a szobámba és ledőltem az ágyra, úgy sajnáltam anyát,fél éve mindennap várja hogy Samuel hazaérjen,  apánál lakik New Yorkban.Nagyon hiányzik.
Hiányzik a régi életem, Apa, Samuel, a bejáró nőnk Mary és a régi barátaim akik már biztos nem emlékszenek rám.Megint sírva aludtam el, de legalább alvás közbe nem ezen járt az eszem.