Bevezető
 C élete.

Volt hogy csak az ablakban ültem és gondolkoztam, gondolkoztam azon hogy szeretem e vagy sem, gondolkoztam az életemen, azon hogy hogy kerültem ide.
De ezek szomorú dolgok szóval inkább megpróbáltam elfelejteni őket.
7 éves koromtól más életem lett, tudjátok, a szüleim elváltak.
Anya sokat szenvedett, nem mondta de látszott rajta.
Elköltöztünk messze Kaliforniába, a 'jobb élet reményébe'.
Szerintetek változott valami, bármi?
Apám nem keres, a testvérem még mindig hülye, anya viszont már boldogabb.
15 éves korom ellenére, rajtam semmi változás nem vehető észre.
Még mindig morcos vagyok, félek a sötétbe, és ami rosszabb egyre többet csalódok.
Sokszor gondolkoztam azon hogy az én édesapám rontott el mindent?
A félrelépése miatt lettem én ilyen? Ilyen, zárkózott, kicsit félénk bár nyílt, és érzelmileg egyre erősebb...

Ajánlom ezt a kis blogregényt minden olyan lánynak, fiúnak aki így járt. Félig az én sztorim bár kicsit csempésztem bele más helyszínt és más embereket.
Jó olvasást!